Jobb, ha kertészetben speciális vízinövényeknek való táptalajt vásárolunk, melyet még homokkal vagy sóderral soványíthatunk is. Viszont ha mégis ragaszkodunk a saját keverékhez akkor homokot és trágyázatlan tőzeget 1:1 arányban keverjünk össze. Még véletlenül sem a tavunk kiásott gödrének agyagosabb legalsó földes részét használjuk, mert az is túl sok tápanyagot tartalmaz.
Az elkészült táptalajt 5-10 cm vastagon a tó fenekére is teríthetjük, vagy a medrünk szélső lejtősebb részére, viszont akkor vigyáznunk kell nehogy bemosódjon a tó aljára, ezért sorba rakott nagy kövekkel készíthetünk peremet.
Jobban járunk ha nem a meder aljára, hanem speciális ültetőkosarakba ültetjük a növényeinket.
Az ültetőkosarakkal azért mégiscsak jobban járunk, mert csak azokat kell táptalajjal megtölteni, és a többi részt pedig mosott kaviccsal betakarhatjuk. Így egyrészt a legkisebbre korlátozzuk a tavunk tápanyagtartalmát, és a növények nem kívánt elszaporodását is gátolhatjuk.
Az ültetőkosarak igen változatos formában és méretben kaphatóak. Az íveltebbek a tó sekélyebb részén a peremhez jobban odaigazodnak, a nagy kerek illetve szögletesek pedig a tó alján a tündérrózsáknak megfelelőek. Mely edényekbe táptalajt is teszünk azokat előbb kikel bélelni, geotextillel vagy kókuszfonatos anyaggal, hogy a vizet áteresszék, viszont a talaj ne mosódjon ki. A kibélelés után tesszük bele a táptalajt, majd a dús gyökérzetű növényt melyet kavicsokkal takarunk be. Így a növényt is rögzítjük lesúlyozzuk, és a víz se mossa ki a talajt. Ne felejtsük el a végén a vízbemerítés előtt a kilógó textilt körbevágni.
- A táptalajt minden esetben le kell takarni mosott kaviccsal, hogy az ne mosódjon ki.
- A part mentén ültetett növényeket melyeket nem kosárba helyezünk jól le kel súlyoznunk akár nagyobb kövekkel is.
A meredekebb falakra kapható kókuszfonatos zsák, melynek kis tasakjaiba ugyanígy ültethetünk növényeket. Viszont a felső részét jól le kell súlyoznunk, nehogy az egész belezuhanjon a tavunkba.