Kerti tavak építésekor sajnos sok tótulajdonos elköveti ugyan azt a hibát, hogy nagyon sok tápanyagban gazdag talaj kerül a tó aljára vagy a növények beültetésekor az ültetőkosarakba.
Ha az egész tófeneket beborító mederaljat szeretnénk elkészíteni,
akkor csakis szerves anyagtól mentes friss mosott homok vagy kavics legyen.
A tápanyagban túl gazdag mederalj súlyos következményeket von maga után:
- Kedvez a helyzet az algák szaporodásának, a fonálalga benövi az egész tavat, a tó felszíne nyálkás zöld habszerű lesz.
- A víz zöldes vagy inkább szürkészöld matt, zavaros lesz, így a fényt nem ereszti át.
- A víz alatti növények nem jutnak elég fényhez és ez által kipusztulnak, a tó aljában ezzel iszapréteget alkotva.
- Oxigénhiány lép fel, mely következtében kihalnak a mikroorgazmusok (baktériumok) melyek egyébként a szerves anyagot bontanák le.
- Végső fázisban az egész tavunk átbillen az egyensúlyon és kezdhetjük elölről, az egész tavat ki kel takarítani és újraépíteni.
A legtöbb vízinövény egészséges növekedéséhez legjobb a sovány táptalaj, mert elsősorban a vízből és nem pedig a tófenékről vagy az ültetőkosárban levő talajból szerzik be a tápanyagot. A kerti tavunk mély vizű részében mederaljra egyáltalán nincs szükségünk abban az esetben ha a viz alatti növényeket, tündérrozsát ültetőkosarakba ültetjük és ugy engedjük le a tó fenekére egyből a fóliára. Ha viszont díszhalas tavat tervezünk akkor célszerű a mederaljra egy réteg mosott kulé kavicsot teríteni, ezzel elkerüljük, hogy a halak állandóan felzavarják a tófóliára leülepedett üledéket. A durva kavicsok közötti üregekben másrészről kisebb élőlények, mikroorgazmusok is megtudnak telepedni. A kavics megnöveli azt a felületet ahová még egy egészséges tiszta tóban is előforduló apró részecskék letudnak ülepedni. Az ott élő mikroorgazmusok így egyből letudják bontani azokat, nem keletkezik rothadási iszap hanem a vízinövényeket tápláló új tápanyagok jönnek létre.